Határtalanul Program keretében, melynek célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése a 7. osztályos tanulók és kísérő pedagógusaik tanulmányi kiránduláson vettek részt 2023. június 26-30 között.

A tavalyi évben „Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek!” kategóriában nyújtottunk be sikeres pályázatot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez, amely a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának az irányításával látja el a „Határtalanul!” programok lebonyolításával kapcsolatos feladatokat. A HAT-KP-1-2022/1-001060 azonosítószámú pályázat „Erdély: Nemzeti értékeink nyomában” címet viselte. A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vehetnek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.

Mottó: „Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam.” (Karinthy Frigyes)

Az ötnapos kirándulásra nagy izgalommal készültek a gyerekek (és a szülők). Több tanuló először lépte át az országhatárt, számukra különös izgalmat jelentett a határőrök megjelenése a buszon. A sikeres határátlépést követően Nagykárolyban kezdtük meg hivatalosan a program teljesítését. A Károlyi-kastély megtekintését követően főhajtással, verssel emlékeztünk Ady Endre szobra előtt. Kaffka Margit szülőházának megtekintése után Érmindszent felé vettük az irányt. A gyerekek érdeklődéssel tekintették meg Ady Endre szülőházát, majd a később épült családi kúriát. Az udvaron található Ady szobornál egy gyerek elszavalta  A föl-földobott kő című verset, majd koszorúzással emlékeztünk meg a múlt század egyik leghíresebb magyar költőjéről.  A szerpentinnel tarkított útvonal a gyerekeknek nagyon tetszett. Csodálattal tekintettek az eléjük táruló látványra, tájképre.   Kolozsváron, „a kincses városban”, felelevenítettük Mátyás király életútját, szerepét a magyarság történelmében. Megtekintettük Mátyás király szülőházát, szobrát, a Szent Mihály Templomot. A késő délutáni órákban fáradtan érkeztünk meg Torockóra az Europa Nostra díjas településre. A Székelykő és a „hagyományos házak” mély benyomást keltettek a gyerekekben. Vacsorát követően túráztunk, megtekintettük a települést. Másnap reggel újult erővel indultunk útnak, hogy felfedezhessük a Tordai hasadék természetföldrajzi kincseit. Marosvásárhelyen megtekintettük nemzeti értékeink közül a Kultúrpalotát, a Rózsák-terét, a Bólyai-szoborcsoportot. Újabb természeti kincs felé folytattuk utunkat. A világ legnagyobb heliotermikus tavát, a Medve-tavat sétálhattuk körbe Szovátán. A Firtos legendák nyomában folytattuk utunkat Korondra, a fazekasipar központjába. A székely iparművészeti értékeket tekintettük meg, egy fazekas műhelyben a kerámiakészítés folyamatát tanulhatták, láthatták meg a gyerekek. Szerdán a Parajdi Sóbányába tettünk látogatást. A Sóvidéken tovább folytattuk utunkat. A Bucsin- tetőn,  Gyergyószentmiklóson, Pongrác-tetőn áthaladva a Nagyhagymás csodáihoz érkeztünk. A Gyilkos-tóból kiálló fenyőrönkök megtekintését követően a Békás-szorosban sétálunk. A Felsősófalván iskolás gyerekekkel találkoztunk, akik zenés műsorral fogadtak bennünket. Az előadás egyházi énekeket, székely népdalokat tartalmazott. Összefoglalva ezzel a külhoni magyarok hitvallását, világnézetét.  Viszonzásként mi táncos műsort adtunk elő, és ajándékkal kedveskedtünk. Ezt követően egy korondi sófeldolgozó üzemben megtekinthettük a sófeldolgozás folyamatát. Ismereteket szereztünk a só gyógyító hatásáról, sokrétű felhasználhatóságáról.  A negyedik nap Székelyudvarhelyen belvárosi sétát tettünk a Millenniumi Székely-Emlékműhöz a református kollégiumhoz, a Városházához és a Katolikus Gimnáziumhoz. A város főterén a Petőfi 200 jegyében kiállítást is megtekinthettünk. Homoródfürdőn a gyerekek megkóstolták a „borvizet”.. Innen Csíksomlyóra a székelyek szellemi életének több évszázados központja felé haladtunk. A kegytemplom megtekintését követően felsétáltunk a „nyeregbe”. A séta közben a gyerekek telefonjaik segítségével felfedezték a növényi társulások ismeretlen egyedeit. Megismerhették többek között a keserű édes gyökeret, a tejoltó galajt, pókhálós bojtorjánt, a korona füvet. Farkaslakára érkezésünk előtt megcsodáltuk a székely népi építészet egyik jellegzetességét a székelykaput. Farkaslakán látogatást tettünk a székely népi író Tamási Áron síremlékéhez. Az utolsó napon  Koltón egy tanuló elszavalta a Szeptember végén című verset Petőfi Sándort és Szendrei Júliát ábrázoló szobornál. A szabadságharc költőjének emlékműjét megkoszorúztuk. Megtekintettük a Teleki-kastélyt, a kőasztalt. A kastélyban a Nagybányi festő táborban alkotó művészek kiállítását is megcsodálhattuk. Nagybányán a belvárosi sétánk során megtekintettük a Fekete Sas fogadót, a Szent István tornyot, a katolikus templomot miközben a település történetéről, nevezetességeiről, a nagybányai festőiskola művészeiről hallhattunk kiselőadást. Szatmárnémetiben a Vécsey-ház udvarán a Rákóczi emlékplakett előtti tisztelegtünk.

A gyerekek véleménye, élményei alapján ebben az öt napban sok tapasztalatot, élményt szereztek. Betekintést kaphattak Erdély történelmi nevezetességeiről, múltjáról, építészeti, kulturális sokszínűségéről. Megcsodálhatták a térség földrajzi és biológiai jellegzetességeit. Bővíthették történelmi, irodalmi ismereteiket. Megismerkedhettek a székely magyarokkal, azok hagyományaival. A táj szépségét, az épített örökségeket, a székely emberek méltóságát, magyarságát, a jellegzetes székely ételek, mint a csorba leves, a székely töltött káposzta, az ordás kalács ízét is emlékezetünkben sokáig őrizni fogják.

Kovács Gábor, Lipcsei Imre Andrásné, Rozsnyai Ágnes